Erzsébet üdülés Siófok		2014.09.20. 17:40
Azért írtam ezt a kis vissza emlékezést, mert sem a Népszabadság sem a Magyar Nemzetnem hozta le vezércikkében, hogy az évi rendes szabadságomból visszamaradt 6 napot kivettem. Utazásunk célja a tenger mármint a Magyar tenger Fővárosa Siófok. Felkészültünk a nyaralásra legfontosabbakat összekészítettük úgymint összecsukható kiskályha, a nyári könnyű holmik közül a jégeralsó bunda bugyi, több tucat pulóver, hogy ne csak részegesen, hanem rétegesen is tudjunk öltözni. Most már azért fohászkodunk a természet felelőshöz, hogy ne feleslegesen cipeljük a kétbőröndnyi holmit. Elsőnek a Magyar Államvasutak kedvességéről. Déli pályaudvarról induló gyorsvonat 4 állomás, 115 km, 1:26 menetidő alatt összeszedet 15 perc késést, nem nagy gond hiszen nagy ez az ország ennyi késés belefér. Igen ám a siófoki helyi járat percnyi pontossággal indul ezért ott maradt vagy 12 dühös utas. A következő busz 2 óra múlva indul, variációk vagy gyalog megyünk az igen fürge járásunkkal kb egy óra, vagy taxi, hatod magunkkal ez utóbit választottuk, volt egy hatszemélyes taxi azzal mentünk. Mivel a kocsiban ketten voltunk férfiak a sofőr meg én szegény feje kapott az öt asszonyságtól nyelve levest, biztos ők egyeztek meg a busz vezérkarral, hogy némi paraszolvencia ellenében úgy állítsák össze a menetrendet, hogy legyen önöknek is fuvarjuk, mivel a viteldíjat még nem adtuk oda ezért nem dobott ki bennünket a vezér. A szálloda maga az épület, mint visszatérő vendéget fogadott, még a régi Szocialista Brigád mozgalom keretében minden évben november 20. körül ott tartottuk a brigádgyűlést péntek estétől vasárnap délig, Tehettünk mi arról, hogy erre a napokra eset Erzsébet, Katalin névnap és pont volt köztünk-e jeles napot ünneplő hölgy nem is egy, így aztán megemlékeztünk ezen idő alatt többször is a szeretett névnapjukról. Az elején írtam a szabadságomról Popeye nem értette, mint öreg nyugdíjasnak hogy, hogy 21 nap szabadsága van. Nagyon egyszerű aranyos Erzsikém kezébe valahogy belékerült egy póráz egész évben rövidre van fogva kivéve a 21 napot, amiből most töltöttem a maradék 6 napot mivel az első 15 napot nyárelején már elpazarékoltam szóval a hosszabb gyeplő címén gyönyörködhetek a szép naplementében, a szomszéd poharában csillogó vörösborban, és nem feltűnően a fiatal csinos hölgyeket is megnézhetem, utánuk fordulás mellőzésével. A szálloda összes hölgy tagja fiatal, és nagyon csinos ez mindjárt a recepción kiderült, kedvesen, mosolygósan  fogadtak még a kellemetlen hírt mint az egyetlen welnesz fürdő zárva tartását is olyan bájosan közölték, hogy fel sem fogtuk a hír rosszoldalát. Az épületben nem sok minden változott az emlékeim szerint. Teljes ellátást kaptunk svédasztalos felszolgálásban a választék, minőség és nem utolsó sorban a személyzet segítőkész kedvessége felejthetetlen, egy-két vendég háklizását is finom kedvességgel oldották meg, hogy a durcás vendég kifelé menet már mosolygósan hagyta el az éttermet. A szegény nyugdíjasok zöme zörgő csontú 106-110 kg-os jó étvágyú emberekből állt mégsem tudták nullára enni a konyha készletét, pedig igyekeztek. Minden nap volt valamilyen program melyre 4 fiatal próbálta némi szerencsével beinvitálni a vendégeket, délelőtt torna, délután kirándulás, este játék. Működött fényterápia, szauna. Egyik alkalommal két hölgy ment be a szaunába én is bementem velük persze csak úgy megtekinteni menyiben változott meg a helység. No, mikor meglátták amint velük együtt megyek be kikérték maguknak, mert az ő időpontjuk, és ők pucéran akarnak bent lenni mondtam semmi baj majd én is levetkőzöm, hiszen koedukált a szauna, az egyikük már rohant volna le a recepcióra, hogy tisztázza a félre értést, megnyugtattam őket , én máris megyek csak megnéztem milyen a felszereltsége a szaunának. Így aztán meg maradt a fejem nem harapták le. Az előző heti esős időjárás nagyon megváltozott gyönyörű időn volt kedden délután eset vagy öt percig az eső meg mutatva van még tartaléka ne bízzuk el megun aztán megjelent az égi tünemény egy gyönyörű szivárvány képében tudatva velünk jó idő lesz egész héten. Sokat sétáltunk a vízparton gyönyörködtünk az öttyúkban akarom mondani a hattyúkban drukkoltunk a kevés fürdőzőnek, és kissé irigyeltem őket, mert mi az előző heti időjárás alapján fakutyát vittünk nem fürdőruhát. Át hajóztunk Tihanyba persze Füredi kitérővel séta a Tagore sétányon aztán irány Tihany természetesen az Apátság megtekintése az idő szűke miatt csak lenéztünk a belsőtóra,  irány a hajóállomás, mert indul a hajó. Mindent összegezve nagyon jól éreztük magunk, köszönet a szálloda teljes személyzetének, akik kedvességükkel, segítőkészségükkel megédesítették az egy hetünket. Szívesen meg ismételnénk, ezt az egy hetet mondjuk nyáron, hogy legalább a lábujjúnkat bemárthatnánk a Balaton vizébe.

Dzserba szigeti üdülés		2014.07.07. 07:06
Djerba szigete. Egy kis történelem. A monda szerint az Odüsszeiában szereplő Lótuszevők szigete nem más, mint Tunézia mediterrán paradicsoma: Djerba. A szárazföldről egy római kori töltésen vagy komppal megközelíthető 20 négyzetkilométeres sziget szépen művelt olajfa-ültetvényeiről, kitűnő standjairól és tanyaszerűen szétszórt településszerkezetéről híres. A helyiek nemcsak jó mezőgazdák, hanem sikeres kereskedők is. Párizsban állítólag a tunéziai fűszeresek legnagyobb része erről a szigetről származik. A Földközi-tengernek ezen a stratégiai pontján számos népesség keveredett, egy kis létszámú zsidó közösség még mindig életben tartja hagyományait a szigeten. Djerba városában található a sziget legrégibb zsinagógája, mely több mint kétezer éve vonzza a zarándokokat. A 90 ezer lakosú, 514 négyzetkilométer területű sziget őslakói berberek. Viszontagságos történelme folyamán pun (föníciai) majd római hódítás következett. A vandál törzsek dúlásai és Bizánc fennhatósága után az arabok uralma alá került (Kr. u. 667). A középkorban virágzó csempészetet kalózkodás is kiegészíti (XIV-XV. sz), melyet a normann, nápolyi, spanyol, francia, török hajóhadak sem tudtak felszámolni. Az őslakosság igen nehezen vetette magát alá a hódításoknak. Még az évezredes arab fennhatósággal járó iszlámvallásnak is önálló, puritán és az orthodoxiát elutasító ágát (karidzsiták) képezik. A sziget felszíne nagyjából sík, de az évi 310 napos szikrázó napsütés ellenére éghajlata nyáron mérsékeltebb a déli fekvése miatt elvárhatónál, köszönhetően a tenger hűsítő hatásának. A szigetet némi túlzással a Földközi-tenger Tahitiének is nevezik, ahol végtelen homokos strandokat, kristálytiszta tengert és európai színvonalú szállodákat találhatnak a turisták. Nyaralásunk. Mint minden évben a Kartago utazási iroda kínálatát vesszük igénybe. A weblap böngészése közben feljött egy ablakocska miszerint mindent a gépelőt ülve el tudok intézni. Mivel elég lusta természetű vagyok, kaptam az alkalmon, és írtam szeretnék ügyet intézni, jött a válasz miben állhatnak rendelkezésemre a válaszból megtudtam a székesfehérvári irodával levelezgetek. A kölcsönös bemutatkozáskor tudtam meg a segítőkész ügyintéző neve Németh Andrea tényleg nagyon segítőkész volt. Mindjárt a telefonszámom után érdeklődött, no nem randevúzás céljából, de sokkal egyszerűbb lenne a további ügyintézés. Én egy irigy ember vagyok, ezért nem adtam meg a számot (egyébként is titkos csak nem fogom világgá kürtölni) javasoltam skpy-n beszélgessünk, sajnos az nincs nekik így aztán maradt a levelezés. Mindent beleértve még az OTP átutalást is félóra alatt itt a számítógép előtt ülve elintéztünk.  Június 12. megjött a várva várt hír miszerint indul a gép, ezt meghalva drága Erzsikém neki kezdet pakolni, hiába mondtam csak 19.-én utazunk. Azt is megemlítettem nagyon furán néz ki amint egy utánfutót húz maga után a repülőgép, azért 19. délre visszaraktuk a kikészített holmi 90% -át így aztán belefért minden a bőröndbe, utólag kiderült még így is volt egy-két felesleges cucc, úgy mint a nagyestélyi, és a kiskosztüm. Szóval elindultunk, aki babonás már el sem indult volna arra a baljós jelre miszerint kiléptünk a ház kapuján rögtön szétszakadt a legkedvesebb topán, amiben a 15 napot szerette volna tölteni Erzsikém. Aztán vártunk, vártunk, majd jött a telefon ne izguljunk, nem késsük le a gép indulását mindjárt hozzánk ér az autó. Tényleg elértük a gépet. Késő este értünk a szállodába a konyha már zárva nem, azért mert ott járt az ÁNTSZ, de már 23 óra is elmúlt. Hidegtállal vártak annyi nyers reszelt zöldség volt a tálon, hogy egy kiéhezett kecske csorda is jóllakott volna. Első gondolat, ha minden nap ilyen étket tálalnak, akkor hogy fogunk meghízni. Hála az égnek nem így folytatódott. Olyan étel arzenál fogadott minden nap amit elképzelni sem tudtunk.  Djerba sziget lett volna az úti célunk, a Kartago utazási iroda ajánlatából néztük ki, az ajánlat nem említi, hogy nem a szigeten van a szálloda, hanem a kontinensen kb. 30 km a szigettől. Eddig bíztam az iroda ajánlataiba, mert korrekt volt, már vagy 20 éve csak velük utazunk. Szóvá tettem a telepített idegenvezetőnek ezt a kis malőrt szegény szabadkozott (persze nem ő tehet a turpiságról) arra hivatkozott a szálloda és körzete is a sziget vonzás körzetébe tartozik. Csak annyit jegyeztem meg tulajdon képen a Jóreménység fok is a sziget vonzáskörzetébe, van, hiszen mind a kettő Afrika kontinenséhez tartozik. A szálloda egy aranyos 3 emeletes épület együttesből állt, mi a második emeleten kaptunk szobát a hátsó traktusban szerencsére, mert akinek a tengerre vagy a medencére nézett az erkélye annak 23 óráig olyan fergeteges ablakot, ajtót rázó diszkóban volt része, hogy felejthetetlenné tette az éjszakáját, ha korán fekvő volt. Napközben nehogy elunjuk magunkat Animátorok tették mozgalmassá a tespedni kívánó szervezetünket. Félóránként kiabálva invitálták az elpilledt vendégeket valamilyen mozgásra, nem nagy sikerrel. Állandóan fújdogált a szél így elviselhető volt a 35 fokos meleg persze árnyékban, és hol volt a legtöbb árnyék a sörrel, borral folyó kánnán közelében a 9 órától 23 óráig nyitva tartó bár előtt. Többen voltak olyanok, akik 9 órakor oda ültek és csak ebédre, és vacsorára szakították meg a kellemes semmit, tevést persze mielőtt elmentek egy törölközővel továbbra is foglalták a helyet. A vendégsereg összetételéről nagy részük francia, kevés cseh, szlovák, német és mi kettő család magyar. Mivel Tunéziában kötelező a francia nyelv az iskolákban (nálunk is kötelező volt az orosz, de nem sokan tanulták meg) viszont a szállodában még a takarító személyzet is perfekt tudott franciául, így aztán a francia vendégek jól elvoltak. Franciákról csak annyit 16 évtől egész 80 évesig a hölgyek olyanok voltak, mint a nyúzott egerek, egy csöpp felesleges kiló sem volt rajtuk, a többi náció beleértve minket is volt mindenkin mit fogni, mint a világvevő rádión. A szálloda érdekességéhez tartozott a tengerparti napozó, ahol 60 év feletti dámák sütették fél vagy teljes pucér testüket. A személyzet fiú tagjainak sóvárgóan tüzes szemük sem késztette, a fial hölgyeket a fürdőruha elhagyására. Két helyi kiránduláson vettünk részt az egyik egy félnapos,a sziget nevezetességei bemutató kirándulás ez tényleg érdekes volt. A Múzeumban a helyi szokásokról, mesterségekről kaptunk betekintést, (mi férfiak itt Európában arról panaszkodunk, hogy a válás után úgy nézünk ki, mint a kopasztót kakas) ott sem fenékig tejföl a válás mármint a férfioldaláról nincs többszörös tárgyalás vagyon megosztásról minden a nőé, aztán ott az utca viszont nem látásra. Megnéztünk egy ősi El Ghibai zsinagóga, a monda szerint itt tartják az ősi Tóra öt példányát, amit a Jeruzsálemi Templom leégésekor menekítettek ide úgy Ku 700 ban. Ez a zsinagóga a zsidók szent zarándokhelye. Fazekas műhely és egy piac megtekintésével zárult a nap. A fazekasság abban a faluban szinte népi mesterség minden házban van műhely az elrontott edények, nem vesznek kárba, beépítik a ház falába vagy a kerítésbe. A piac nem egy szokásos keleti bazár hetente egyszer tényleg piac szerepe van a környék mesterei, állattenyésztői, földművesek behozzák az árujukat. A sziget divat diktátorai a szalmakalapot készítők nem szalmából, hanem a pálmalevelének rostjából készítik. A helyi emberek a kalap formájáról megmondják a viselője melyik faluból jött, mert minden faluban más és más fazonú kalapot készítenek. A másik hajókirándulás egy állítólagos lakatlan szigetre vitt ahol mindenki kedvére költhette a pénzét, tevegelés, lovaglás, quadrozás, fényképezés kalózzal, kalóz nélkül polippal, stb. Még egy érdekesség a szigetet a szárazfölddel összekötő romai kori úton ma 20 t. teherautók robognak az alapok még eredetiek a felső aszfalt réteg nem bírja a terhelést ezért elégé hepe, hupás az út. Mindent összegezve nagyon jó kéthetet tö

Tunézia		2012.09.19. 20:04
Kedves Barátaim! Mint már többször leírtam mindennek ellent tudok állni csak a kísértésnek nem. Ilyen kísértésnek tett ki a Kartago utazási iroda 11nap félpanzióval repülővel 64000 Ft. Személyesen meghívtak a szülő és névadóváros megtekintésére Karthágóba. El is mentünk kissé csalódottan néztem körül kerestem Hannibált a kapu előtt, de nem találtam pedig állandóan azt hangoztatják, hogy” Hannibal ante Portas” Egy kis történelem: Tunézia is majdnem olyan, mint Ciprus szinte átjáró ház volt. Az ország írott történelme a Föníciaikkal kezdődik ők ide menekültek az Asszírok elől. Meg alapították Karthágót, aztán vagy 100 évig háborúskodtak a rómaiakkal. A város eleste után a legenda szerint Scipio romai hadvezér a város lerombolása után felszántatta a területét, de valójában csak a városfalak helyét szántották fel, beszórták sóval és megátkozták, hogy többé semmi sem teremjen meg, az átok tartott vagy 200 évig Julius majd Augustus cézár ideje alatt hatalmasabbá terjedt, mint a lerombolt elődje annyira, hogy a Romai birodalom harmadik legnagyobb városa lett. Majd jöttek a Vandálok ők is itt dúltak vagy 100 évig őket a Bizánciak váltották. Jöttek az arabok és tűzzel, vassal terjesztették az Iszlámvallást több háború is dúlt a területen az arab törzsek között. Később két nagyhatalom versenget az ország meghódításáért a Spanyol és a Török a spanyolok győztek, de úgy negyven év után oszmán fennhatóság alá került az ország, 1881. ben jöttek a franciák ők meghagyták a trónon az uralkodó bejt, de gyarmatként kezelték az országot. 1957. július 25. megszületett a Tunéziai Köztársaság 1987. november 7. ig Bourgiba volt a z elnök. Modernizációra törekedet ez lett a veszte, mert meg akarta szüntetni a 40 napos iszlám böjtöt. Az alkotmányba foglalták, hogy Bourgiba örökös elnök, mint a bankok kölcsönénél ez volt a nagy betűs rész, az apró betűs részben ott volt, ha megrendül az egészségi állapota, akkor le lehet váltani a volt minisztere kijelentette az elnök elme állapota nagyot romlott mivel az isten által hozott törvényt ember nem változtathatja meg, maradt a 40 napos böjt, de ő lett az elnök. Egész 2011. évig töretlen volt Ben Ali népszerűsége ekkor az iszlám országokban elkezdődött a forradalom először Algírban ott az elbeszélések szerint vagy 2-300 ember vonult az utcára tartott vagy két napig, Tunéziában már komolyabb volt itt fegyveres felkelés volt. Kicsit hasonló képen jártak, mint mi, a forradalom előtt jobb volt, mint most. Ennek oka, a forradalom elriasztotta a turistákat, akik még nem igen merészkednek vissza, az ország bevételének, nagy része az idegenforgalomból származott, a munkaerő jelentős részét is az idegenforgalom kötötte le. Az új vezetés beengedte a kínai piacot. Az olcsó dömping áruikkal megfojtották a kézműipart, a textilipart ezért aztán rengeteg a munkanélküli. Erre példa az imaszőnyeg régen a helyben előállított gyapjúfonálból csomózták, most Kínából hozzák szép színes a műanyagpalack újra hasznosításából származó fonalból szövik ezért olcsóbb, mint a helyi, mindenki azt veszi nem a drágább kézi készítésűt. Tuniszban már láttam kínai üzletet, még a bazárba nem tudtak benyomulni, de szerintem az is meg fog történni. Ennyi a történelem órából.  Az ott töltött időnk javarészt strandolással telt, három félnapos kiránduláson voltunk jól éreztük magunk a kirándulás magába foglalta Sidi Bou Said városrész megtekintését, amit Szentendréhez vagy Rózsadombhoz hasonlítanak az idegenvezetők, de ez csak a főutcai külsőség, készítettem fényképet a mellékutcáról az már a hagyományos tunéziai utca kép. Karthago feltárt városából csak az Antonius Pius római kori fürdő romjait lehet megtekinteni és fényképezni vigyázva nehogy véletlenül a mellette lévő elnöki palota kőfalát fényképezzük, mert azt figyelő tekintetek vigyázzák, és a renitensektől elveszik a gépet és törlik a képeket. Ezután megtekintettük a Byrsa múzeumot ahol az ásatásokkor előkerült szobrok, mozaikokat nézhettük meg az udvaron pedig valahányadik Lajos szarkofágja és szobra található azért nem tudom a Lajos előtti számot, mert sehol nem jelezték, állítólag Tunéziában hunyt el. Tuniszi városnézést beárnyékolta a délutáni Medina az óváros rész megtekintése, de ez a program csak 2 óra hosszú volt ennyit meg kilehet bírni. Úgy 6 vagy 7 évvel ezelőtt voltunk már ott, de az akkori meg a mostani állapotot nehéz leírni, akkor rend és aránylag tisztaság volt, most meg szemét mindenhol. Hatalmas tömeg hömpölyög a bazár utcáin majdnem olyan, mint a mi Józsefvárosi kínai piacunk csak még koszosabb, minden nagyon drága alkudni lehet, de nem érdemes, mert a lealkudott ár is magasabb, mint a fix áras boltokban, érdemes inkább ott vásárolni. A második félnapos utunk inkább hajó út volt kalózhajónak mondott hajón kihajóztunk a tengerre csak azért mentünk el, mert az egyik magyar útitárs mesélte, hogy a hajón lehet kapni delfines pólót nekünk pedig ígéretünk volt, hogy viszünk olyant haza valakinek, no, ez nem jött össze mert a hajón nem volt semmilyen üzlet. Mivel annak idején az unokákkal már voltunk ilyen kiránduláson nem igen kötött le a műsor, azért készítettünk egy pár fényképet.   A harmadik kirándulás este lézer shonak volt hirdetve, de annál több volt, látványos élő és vetített képekben bemutatták Tunézia történelmét az ókortól napjainkig, Ezt kb.2 órás műsor keretében, előtte a területen lévő állatkertet lehetett megnézni, közben egy látványos lovas parádét rendeztek utána vacsora e közben Zulu est népi viseletben táncosok, a vacsora bőséges a táncosok gyönyörűek ez a műsor is kb. 2 órás volt. A szállodában sem lehetett unatkozni, 10 órától úgy éjfélig foglalkoztatták azt aki erre kaphatónak bizonyult, medence melletti torna, vízi torna,  Dark dobás, vízilabda mérkőzés, asztalitenisz, este gyerekeknek mini diszkó, szigorúan 21 óráig utána felnőtt diszkó éjfélig, persze a gyerekek is ott voltak, de ez már a szülők dolga.     Az időnk napos 30 fok meleg enyhe szél hűtött, hogy ne érezzük a hőséget, két nap, de nem teljes nap csak az első nap úgy 18 óra körül elkezdet esni az eső, de éjfélkor már gyönyörű tiszta holdvilágos égboltot láttunk. Másnap 10 órától 12 óráig megint eset, de előtte melegen sütött a nap, utána szintén napos 30 fok körüli idő volt. Étkezés mivel mi csak félpanzióra fizettünk be mert itthon a félpanzió és az All inkluziv közötti ár 50000 Ft/ fő sebaj majd ott helyszínen olcsóbban  megszámolják tévedtem a szállodában napi 36 Eurót kértek volna fejenként, így aztán maradtunk az eredeti félpanziónál. Nem bántuk meg láttuk, hogy az all inklutivosok egy ebédet kaptak igaz 10 órától 22 óráig ami beléjük fért sör, bor, pálinka, kávé, üdítő, és fért beléjük, Magyarok 6-8 fő lehetett a többi náció szlovák, cseh, lengyel, orosz nálunk nem volt ők az 5 csillagos szállodákban voltak. Mindent számba véve nagyon jól éreztük magunk, de jövőre már harmadszor nem megyünk Tunéziába.

Törökország		2012.08.14. 20:37
Kedves Barátaim!     Mindenkitől elnézést kérek, amiért nem jeleztem előre, hogy május 23.- május 30. között nem leszünk itthon, ez idő alatt megpróbálunk valamicskét törleszteni a törökök 150 évi itt tartózkodásukból. Igaz pár évvel ezelőtt már törlesztettünk valamicskét a 15 napos ott létünkkel. A Kartago utazási iroda ajánlata is adott egy kis bíztatás az újbóli kimenetelünkre, olyan kedvező áron kínálták az utat, aminek nem lehetett ellen állni, majdnem úgy nézet ki, hogy ők fizetnek, csak menjünk. Azt hittem ennél már nem lehet jobb áron oda utazni tévedtem haza érve meg nyitom a számítógépet és a konkurens iroda ugyan oda csak másik szállodába másnapi indulással 20000 Ft.-tal olcsóban kínálta az utat, csak azért nem fordultunk vissza, mert a mosógépet beprogramoztuk másnapra és nem akartuk magára hagyni szegény gépet. Arra az ott létünk alatt vigyáztunk nehogy rajtunk gazdagodjanak meg az ottani kereskedők ezért csak 16 Eurót költöttünk busz költséggel együtt.   Ez az utunk a meglepetések és a csalódások útja volt. Meglepetés okozott a gépindulás, még soha nem indultunk 10 órakor, 14 órakor már fürödtünk, csalódás volt a visszaindulás 8 órakor indult a gép, az autóbusz 4:15 kor jött értünk. Nagy csalódást a légitársaság okozta. Eddig az iroda a Travel Serviz légitársasággal utaztatott az irodában még így tájékoztattak, Ferihegyen derült ki most a Török légitársaság gépével utazunk. Ez több okból is negatívum TS Boing 737/700 vagy 800 típusú gépet üzemeltet a fedélzeten, monitorokon tájékoztatják, az utasokat merre járunk, ezt térképen mutatják, mennyi még a hátralévő utazási idő, szóval sok mindent megtudhatunk, hogy ne unatkozzunk, blőd rajzfilmet vetítenek, ezen a gépen mind ez hiányzik, a kapitány angolul az út vége felé mond valamit. De jó magyar szokás szerint a magyar világnyelv tessék azt megtanulni, így aztán nem sokan értettük a tájékoztatást. A kiszolgálás különbségét még zongorán sem lehet eljátszani. A TS gépen meleg étel, az alkohol imádóknak sör, fehér-vörös bor, legalább 5-6 féle üdítő, ásványvíz, kávé, tea, itt egy hideg szendvics, alkohol csak pénzért, 3 Euró egy 2,5 dl sör a bor árát már meg sem merték mondani, vagy kétféle üdítő, ásványvíz, kávé, tea. Azért a magyar kivagyok virtus itt is ment volt, aki 3-4 üvegsört kért, volt olyan, aki 3 üveg vörösbort kért nehogy kiszáradjon, mire leszállunk.   A másik csalódást a telepített idegen vezetés okozta, az idegenvezető Valusek Viktória velünk jött a gépen, ezért amikor elhagytuk a terminált a megszokott, táblás vezető minden irodától volt csak a Kartago irodától nem, tanácstalanul érdeklődtünk hová kell menni az egyik iroda alkalmazottja elmutogatta, ha kimegyünk, a városba ott találunk egy asztalkát az lesz a mi felvilágosítónk. Elindultunk a jelzet irányba messziről láttunk több asztalt mindegyik mögött álltak, közeledvén az egyik integettek, hogy Kartago így aztán már gond nélkül oda találtunk. A kedves török fiatalember leegyeztette, hogy hozzájuk tartozunk a másik fiú udvariasan megfogta csomagunkat és elkalauzolt a buszhoz, ez viszont meglepetésként hatott, mivel eddig a magyar idegenvezető megmondta hányas számú buszra szálljunk fel. Mivel egyik fiú sem tudott magyarul mi meg nem értettük a török nyelvet ezért jobbnak látták, ha oda kísérnek a jelzés nélküli autóbuszhoz nem bízva ránk annak megkeresését, mert akkor elképzelhető, nem kéne a szállodába mennünk, hanem a 8 nappal később induló gépre fel is szállhatunk. Később megérkezett a telepített idegenvezető kisasszony és tájékoztatott, hogy holnap 12 órakor oda jön a szállodánkba akkor aztán olyan tájékozottak leszünk, hogy csuda. Azért útközben elmesélt egy-két anekdotát a vásárlással kapcsolatba, mindég alkudni kell, mert volt már olyan a kereskedő nem adta oda az árut, mert a vevő nem alkudott, aztán ne lepődjünk meg, ha első vevők vagyunk a kereskedő odaadja, a portékát bármilyen kis összeget mondunk, de megköpködi, a pénzt ledobja a földre és megtapossa. Az alkuról csak annyit, ma már több az orosz turista, mint ahányan otthon maradtak, ők nem alkudnak, ezt az eladók is tudják vásárlás előtt mindég megkérdezik honnan jöttél, ha azt mondja a szerencsétlen orosz, akkor az eredeti ár ahonnét más nációval elkezdené az alkudozást annak a kétszeresét mondja, mert az orosz csak kifizet, és tovább nem kérdez. A másik ilyen történet, ha megkérdezik, hogy hívnak, azt felelem, Attila rögtön az eredeti ár felét kéri aztán, ha még rá duplázunk Attila nem hun király, hanem török nagyvezér volt, akkor már csak a negyedét kéri. Alkudni lehetett, de nem sokat egy 10 Eurós áruból 3 Eurót, egy 5 Eurós ból 2 Eurót, ő kezdte 10 Euró én rávágtam 5 Euró és eljutottunk 7 Euróig lehet, amikor kimentem az üzletből könnyes szemmel kérte Allahot küldjön még ilyen vevőket, mert ezen is kereset 4 Eurót, de én azt már nem láttam. No, másnap 12 órakor megjött a várva várt Viktória. A buszban említette van olyan arany és bőr üzlettel kapcsolata a helyi utazási irodának ahonnan eljönnek, értünk autóval nem számítanak fel külön díjat ezért (nem a fenét). Rajtunk kívül még egy házaspár volt a szállodában, őket érdekelte ez a variáció. A kedves vezetőnk rögtön telefonált, de nem tetszet neki a válasz, közölte délután sms-t küld a lehetőségről, az sms megjött a válasz nem leges volt, tehát menjenek, vásároljanak, ahogy tudnak. Mivel semmilyen fakultatív útról nem tett említést ezért én kérdeztem van-e mód a meghirdetett Alanya városnéző kirándulásra jelentkezni, (ezt nem kellet volna). Legjobb lenne, ha bemennénk, a helyi járatú busszal az nem kerül annyiba, mint a szervezet út, kérdem, az felvisz, a várba levisz a kikötőbe, nem, át kell szállni másik buszokra csak úgy, lehet megtenni a kérdéses utakat. Az nekem nem jó ragaszkodom a szervezet úthoz, jó akkor most erről nem tud semmit majd délután telefonál, hogy mi van. Este úgy 20 óra körül már nem bírtam cérnával felhívtam a kisaranyost. Nem felejtkezett el rólunk, de a csoportvezetők most jönnek be az irodába csak reggelre lesz meg az összesítés, délfelé, telefonál. Megint én voltam a türelmetlen úgy 13 óra körül telefonáltam mi a helyzet elnézést kér, de a főnökét kellet fuvaroznia, de 1 órán belül küld sms-t és délután leadja a recepcióra a beszálló igazolást. Az sms-t mai napig várom, a recepción a többszöri érdeklődésem után már az ott dolgozók mentemre intettek miért várom, az ilyen hűtlen nőt inkább próbálkozzam a vendégek között, ott is találok nekem szemre való asszonykát talán nagyobb szerencsével. Egyik nap a recepció környékén őgyelegtem megláttam a TEZ utazási iroda kiírását miszerint minden nap 9 órakor indít Alanya városnéző programot az iroda alkalmazottja ott ült minden nap 17 óráig és várta a jelentkezőket, mentek is, nekünk az már késő volt, mert másnap utaztunk haza. Mi Viktóriánk szerint csak vasárnap szerveznek ilyen utat.   Tovább…

Rodosz		2011.07.04. 16:31
Mint a parlamenti képviselők én is kivettem az évi rendes szabadságomat, melyet még nem csökkentett pártunk és kormányunk, majd jövőre. Igaz nem kaptam költségtérítést hiába vagyok, állami alkalmazott nekem valamiért nem jár. Úgy döntöttünk a párommal mármint Ő elmondta az elképzelését én meg bölcsen nem vitatkoztam vele, az idén visszük az egy szem leány unokánkat. Mivel az ókor hét csodájából már láttuk a Gizai piramisokat, Artemisz templomát melyből már csak egy oszlop látható annak a tetején gólya fészkel mivel az oszlop lába mocsárban áll, most megtekintjük a Rodoszi kolosszus helyét, mivel magát a Héliosz szobor a kezében világító fáklyával az újkorban még senki sem látta. Képzeletbeli helyét most két oszlop jelzi egyiken hím másikon nőstény szarvas látható melyek egyben a város jelképe is. Magában a városban nem sok a nagy figyelmet lekötő látványosság található olyan, mint a többi görög város, üzletsorok, éttermek van viszont egy tengeri akváriuma mely látvány szempontjából elhanyagolható, mivel három-négy bágyadt, depressziós halon kívül nem sok érdekesség található benne, persze a halak a magányuk és a bezártságuk miatt depressziósak. A szállodánk Afandou Beach névre hallgatott. A Kartago Tours utazási iroda ajánlata szerint a tengerparttól 350 m a várostól 1 km-re található. Szerintem a földmérő geodétának elromolhatott a számlálója, mivel a város lefelé éhesen (ilyenkor mindég jobban siet a vándor) kb. 40 perc volt, azért tudom, mert mi is felmentünk a városba körülnézni oda felé a helyi turista csalogatóval majd egy óra alatt értünk be a végállomásra, ahol megtekintettük azt a két utcát, amelyiken megtalálható volt az összes látnivaló. A tengerpart még a helyi kisvasútnak álcázott valaminek is jó negyed órába tellett mire a szállodához fellihegte magát. Maga a szálloda csendes helyen nagy kerttel, pálmafákkal, banán és mangófával beültetve, saját medencével, bárral, napágyakkal felszerelve állt a rendelkezésünkre. Volt olyan útitársunk, aki a megérkezés napjától az indulás napjáig nem hagyta el a szállodát. Mi is csak egyszer voltunk lent a tengerparton mivel a leány unokánk kényes ízlésének nem felelt meg a tenger, több nyomós ok miatt nem látogattuk meg többször, sós volt a vize, hideg, nagyon hullámzott, köves, 3 méter után már nyakig ér, a szél állandóan kavarta a homokot, a jelentéktelenebbeket már fel sem sorolom.  Egy nap elmentünk a közeli Szimi szigetre, az első kikötés látnivalója egy nagyon szép ortodox templom, amit a hívők takarítanak, mivel az a hiedelem járja, hogy aki visz egy cirokseprőt azzal takarít a kolostor területén kisöpri a betegséget a házából, nagyon sok seprős idős göröghölgyet láttunk kiszállni a hajóból. A kellő körültekintés után tovább hajóztunk Szimi városba az itteni szivacs és fűszer nevezetességek megtekintése után egy étterem meglátogatása volt a fő attrakció egy sertés flekkent kértem, amit roston sütöttek, meg nos, szerintem nem sertésből kanyarították ki a bordaszeletet megmértem 30 cm. Hosszú és 20 cm széles volt a tányér majdnem kicsinek bizonyult, bőven adtak hozzá sült krumplit, rizst, az egész 8 € - ba került. A sziget másik nevezetessége csak egy utcája van az öbölkörül, a házakhoz lépcsőkön lehet feljutni még a hegy tetején lévőhöz is. Ezért ritkán építkeznek, mert az építőanyagot kézben kell fel vinni, mivel ilyen egyszerű az építkezés ezért 300000 € ba kerül egy ház az ár nem elírás. Az időjárásra nem lehetett panaszunk reggel 23 fok meleg, délben 30 fok, de nem éreztük a forróságot mivel állandóan kb. 30 km./ órás szélfújt, igaz a szálloda kertjében a sok növényzet jórészt felfogta, de azért a törölközőket nem lehetett lesúlyozás nélkül ott hagyni. Az útitársak közül többen tartottak telefon kapcsolatot az itthoniakkal, első napokban kajánul mosolyogtak az otthon maradottakon a zordidőjárás miatt, de az indulás előtti napon már nem voltak olyan vidámak maradtak volna még, de Andrea az idegenvezetőnk elvette a kedvüket a maradástól megemlítve milyen sokba kerülne egyénileg haza repülni. Így aztán haza jöttünk megfagyni. Jövőre az északi sarkkörön túli tájra megyünk, hogy öröm legyen haza jönni a + 10 fokos meleg nyárba.

Zakyntos		2010.07.04. 10:29
Zakyntos! A nyaralásról csak annyit Isteni volt. Igaz kissé el voltunk szontyolodva, amikor kb. 2 óra buszozás után még nem voltunk a szállodánkban. Olyan szűk hegyi utakon mentünk, hogy két autó nem fért el egymás mellet, némelyik kanyart csak többszöri tolatással tudta bevenni a sofőr. Úristen hova megyünk aztán a megérkezés mindenkit örömmel töltött el. Persze erre csak másnap került sor mert este 9 óra után vacsora elhelyezkedés a szobákban, ki ért rá a sötétben körülnézni. Másnap kiderült a szálloda egy csendes öbölben található homokos tenderpart olyan lassan mélyülő part, hogy kb. 500 m-re a parttól még vállig ér a víz. Olyanoknak, mint a párom (aki bokáig érő vízbe is képes belefulladni és ilyenek többen voltak) csodálatos volt. Maga a környezet is szép volt a szálloda előtt a tenger mögötte hegyek, Kb. 30 szoba teljesen családi vállalkozás Mama a vezér egyéniség a szája egésznap be nem állt, hol a személyzettel, néha a férjével időnként a fiával veszekedett valamiért ékesen pörgő görög nyelven, de legtöbbször a vendégekkel beszélgetett egy elég furcsa angol nyelvjárásban. A főváros mármint Zakyntos és a szálloda között nyolcszor jártuk meg azt a borzalmas utat, az útszéli olaj és narancsfák ismerősként bólogattak felénk, ennek az oka minden program a fővárosból indult. Mi át mentünk Olimpiába, részt vettünk egy városnéző programon melyet grátisz adott a Kártágó iroda mivel márciusban befizettük az utat, és a gyereknek legyen egy kis tengeri élménye elmentünk egy hajókirándulásra. A kirándulások között Olimpia volt a legkimagaslóbb. A városnézésről nem lehet sokat mesélni a buszról leszállva egy templom megtekintése kívül-belül, aztán fél óra gyaloglás mely a tengerparti éttermek melletti járdán volt, itt nem győztünk elhárítani az útonállók becsalogató invitálásait. Majd egy téren megszemléltük egy másik templom külsejét, itt bejelentette a kedves idegenvezető 3 óra múlva ott a padoknál találkozunk. Mindenki arra megy, amerre akar, csak időbe legyenek itt mert a busz indul. A hajókirándulás természetesen Zakyntosból indult ez a sziget keleti oldala a főattrakció, helyiek szerint a világ legszebb öblének kikiáltott valami megtekintése, ahol még egy csempészhajó roncsait is megtekinthetjük. Az egészhez ismerni kellet volna a sziget földrajzi fekvését, időjárását, és széljárását. Persze a szigetnek nincs akkora jelentősége, hogy mind ezeket iskolai földrajz órán belénk plántálják, ezért amikor szembejövő hajókon furcsa kinézetű embereket láttunk nem értettük a miértjét. Ugyebár Zakyntos a sziget szélcsendes keleti oldalán van, az öböl pedig a sziget szél korbácsolta nyugati oldalán található. Aztán már kissé gyanúsnak tűnt, amikor a hajó személyzete nejlon zacskókat és valamilyen pirulát osztogatott teljesen ingyen. Ami eddig ismeretlen jócselekedetnek számított nálam a görögöktől, (az én tapasztalatom szerint, ha egy kő nem úgy fekszik, mint a körülötte lévők akkor azt bekerítik, legendát találnak ki hozzá és jó pénzért mutogatják) nos, a jó cselekedett titkára rögtön rájöttünk amint a hajó a sziget nyugati oldala felé fordult. Olyan 2m hullámok elkezdték dobálni a hajót melynek eredményeként a legtöbb útitársnál kiderült, hogy búvár reggelit ettek, amely lement körülnézet aztán visszajött. Mivel nagyon erősen hullámzott ezért a hajó nem tudott kikötni így elmaradt a kalózhajó körbejárása, csak messziről tudtuk megtekinteni. A hozzáfűzött legenda így sem maradhatott el. Visszafelé meg álltunk egy barlang sornál akinek a hullámok után még volt lelkiereje az kiúszhatott a barlanghoz megtekinteni a kékségét, Még egyszer megálltunk egy másik barlangnál ahol tojás alakú kövek találhatók, szóltak, hogy 2 db.-nál többet ne hozzanak el nos az utasok némelyike nem tudott betelni a kövek birtoklásába, majdnem bele fulladt a vízbe annyit hozott magával. Olimpia! Persze ide magyar csoport nem indul az érdeklődés hiánya miatt. Választhatunk, nyelvet ahhoz a csoporthoz tesznek, amelyik szimpatikusabb mi az angol csoporthoz ragaszkodtunk. Nem a kormányok közötti torzsalkodás miatt nem választottuk a szlovákot, még ha, szomszédok is kevésbé tudunk szlovákul mint angolul. Az unokám jóval sportosabb volt, mint én. Ő végigfutotta az ókori futópályát a teljesítményében nem tudtunk megegyezni szerintem óránként hatvan percet szerinte évenként 12 hónapot teljesített. Az idősebb jogán én győztem. Megtekintettük az Olimpiai lánggyújtó helyét, persze most nem olyan színpompás, mint négy évenként. Hazafelé nekünk óriási kompnak látszó hajót úgy megdobálta a tenger, hogy megint volt, aki búvár ebédet evet. A méretéről csak annyit 60 db. Személyautó, 10 db. Autóbusz, és 5 db. nyerges vontatót hajóztak be és még maradt üres terület. A nyaralásunkat ne szívfájdalommal hagyjuk ott utolsó délután jött egy borzalmas hideg front majd megfagytunk a déli 33 C. fokról este lehűlt 26 C fokra szinte elviselhetetlennek éreztük. Ennyit a rövidke nyaralásunkról. Magam részéről csak ajánlani tudom a szállodát megéri az a kis fáradság mely a buszozással járt. A szálloda neve Konstantin Beach Hotel Alykes nevű település végében.

Cipruson nyaraltunk.		2009.06.22. 17:36
Kedves Barátaim!   Úgy gondoltuk a szokásos évi csavargásunkat Ciprus sziget meglátogatásával folytatjuk. Tudatosan választottuk a szigetet, hiszen tudvalévő a szerelem szigete névvel is illetik, mivel jövőre lesz az 50. házassági évfordulónk haderősödjön a mi szerelmünk is. Párgondolat Ciprusról. Miután Afrodité kiszállt a tengerből (melyről sziklaszirt tanúskodik), és felment a helyi Olimposz hegyre (természetes, hogy mindegyik görög istennek kijár egy ilyen hegycsúcs), a sziget a turizmusból él. Jöttek ide görögök, rómaiak, ókeresztények, bizánciak, keresztes lovagok, frankok, velenceiek, törökök, britek. És nem kéthetes társasutazáson vettek részt ezért mindegyik letette a maga névjegyét a sziget történelmének, a városok, művészetek, kialakításában. Bárhol járunk, szinte biztos, hogy a múlt egy darabját látjuk. Antik településeket, városállamok maradványait, római villák mozaikjait, bizánci templomokat, keresztes lovagok várait csodálhatjuk meg. Mivel mindent nem tudnánk felkeresni, megnézni ezért rábíztuk magunkat a helyi turistairodára. Az első meglepetés az idegenvezetés volt, a helyi idegenvezetőnk tősgyökeres magyar hölgy húszon valahány éve él Cipruson. Nem csak a lexikális tudása, de kedvessége is hatalmas. A reábízott zöldfülű kalandozókat szárnya alá veszi, mint kotlós a kiscsibéit nehogy eltévelyedjünk a nagy idegenforgalmi tumultusban, közben mesél, bővíti tudásunkat a sziget nevezetességeiről, történelméről ókortól napjainkig.   Az első utunk végcélja Pafosz városa. Közben megtekintjük Limaszolt, ahol megnéztük a belvárost az egykori erőd falait, és természetesen az angol raktárházat, ami most bazárként működik, hogy ne veszítsen az eredeti jellegéből. A bazár után elmentünk egy borkombináltba a helyi finomságokat megkóstolni.  Kurion romvárost ahol sétálunk egy régi gőzfürdőben, ma is működő színházba éppen egy Shakespeare darab díszletét állították fel, nyári játékok keretén belül. És jött a fő attrakció Afrodité sziklájának megtekintése, közben szív alakú kőkeresés nehogy szívtelenül menjünk haza. Pafosz városában a világörökség részeként nyilvántartott Dionyszosz, Theszeusz, Aenosz villákban a padlómozaikok megtekintése után, akinek volt még ereje körbejárhatta a festői kikötő erődjét és holtfáradtan lerogyva várta a busz meg jövetelét, azért, hogy a busz meg jöveteléig se unatkozzunk ellátogattunk Pál apostol oszlopához ahol a hit szerint meg korbácsolták, akiben még volt az erőnek némi szikrája az ókori rom területén működő Görög keleti kápolnában megtekinthetett egy ciprusi esküvőt.    Következő napon meglátogattuk a török lakta területet, a sziget északi részét. Itt bele lehetne menni a politikába miért, van kettéosztva ciprus, de ez legyen a politikusok dolga. Útlevél vízum határátlépés (ami hivatalosan nincs mivel senki nem ismerte el a Ciprusi Török Köztársaságot), ennek ellenére külföldi tulajdonú szállodák, kaszinók, bankok, működnek jó bevételt visznek a köztársaságnak. Persze ezt a görög oldalon lakók egy része kihasználja, átjárnak a kaszinóba, cigarettát, alkoholos italt visznek haza, mert a törökoldalon feleannyiba kerül. Ennyit a kettéosztottságról. Hogy visszatérjek a kirándulásunk céljához, a 750 m magasan fekvő Szent Hilarion várával kezdtük, itt volt lehetőség kipróbálni az állóképességünket mivel vagy 500 lépcső vezetett a vár legfelső tornyához, mi úgy a 100-150 lépcső után megálltunk a második stációnál, mivel ott található, ami a várban érdekes (nem az erőnk elfogyása miatt), ínén is szép kilátás nyílt a környékre. Persze az ifjabbak a beígért hideg sör ellenébe versengve mászták meg a csúcsot, hagytam had nyerjen az ifjúság. Kyeriniába érve megtekintettük a szabálytalan alaprajzú várat melyet minden ide vetődőt náció a kikötő védelmére használt, ezért maradt meg teljes pompájában. Persze a vár történetében sok Mende-monda kering ezek leírása külön fejezetet érdemelne. Az épületben található annak az ókori roncs hajó maradványa melyet ezen a részen találtak és a régészek szaktudásának köszönhetően megtekinthető. Tovább utazva ellátogattunk a Bellapaiszi Apátságba, amely a szigetország legszebb gótikus emléke XIII. századból gyönyörű kilátással a Pentedaktilosz hegység ormaira, amely úgy néz ki, mint az ötujjú kéz.    Szerda: semmi említésre való nem történt mivel pihentünk, fürödtünk a tengerben, és a szálloda fürdőmedencéjében. Ha csak az nem, hogy a mamának kissé megéget a háta, mivel grillcsibét játszott a napon, ha lehetett volna, forgatatta volna magát, hogy minél egyenletesebben lebarnuljon.   Következő napon elautókáztunk Troodos hegységbe és Kykkos kolostorba. Persze útközben megálltunk egy hegyi kisfaluban Lánnyában, a faluban szinte csak idős emberek élnek, hogy ne maradjunk olaj nélkül bementünk egy régi olajütő műhelybe, elsétáltunk a falu orvosi rendelője mellet, hetente egyszer jön, az orvos szerinte mindenki túl fogja őt élni olyan jó egészségnek örvendnek a helybeliek. Körüljártuk a templomot be nem tudtunk menni, be volt zárva, mert a pap, aki ott misézik, másik faluból jön, mivel az ottani atya 90 éves korában elhunyt. A kb. 50 főt számláló falucskának két kocsmája van (mennyi legyen egy ekkora falunak) az 1.sz. kocsmában helyi mazsola borral és törkölypálinkával kínáltak, persze módjával, csak kóstolónak adták tessék, venni van palackozva. Miután kellően felszerelkeztünk a helyi alkohol specialistákból, átnéztünk a szemben lakó nyugdíjas angol úr festményeit megcsodálni. Venni is lehetet a művekből, nem tudom volt-e üzletkötés. Ciprus lakosságának megoszlásáról tudni kell zömmel görög - török ciprióták, lakják, de nagyon sok (izraeli, libanoni, és egyéb közel keleti háború elöl menekült) arab, angol (főleg nyugdíjasok), orosz, és még kitudja milyen náció él a szigeten.

Harmadszor is Egyiptomban		2008.06.30. 20:35
Ha igaz utoljára Egyiptomban Tovább…

Mikulás		2007.12.05. 13:41
Mindenkinek sok szép ajándékot a csizmába Tovább…

Újra Egyiptomban		2007.07.11. 16:12
Sharm el Seikh és szépsége. Tovább…

újév		2006.12.09. 17:51
Mindenkinek. Tovább…

HÚSVÉT		2006.12.06. 04:56
***KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEET KÍVÁNOK MINDENKINEK!**

Hajdúszoboszló		2006.08.24. 16:45
Adunk az egészségünknek Tovább…

Olaszország		2006.08.24. 16:43
Adtunk a futás örömének Tovább…

Egyiptom.		2006.06.23. 16:13
A kultúra bölcsője. Tovább…

Nem csak Anyáknapjára		2006.04.29. 07:15
***Anyák napján és egész évben sok boldogságot kívánok minden édesanyának!**

Mallorca te édes		2005.10.09. 14:19
Újabb adrenalin szint emelés Tovább…

Hurrá nyarltunk		2005.06.24. 08:10
Lerohantuk Törökországot Tovább…

Minden nap		2004.10.01. 16:14
Ne felejtsd el, legalább egyszer naponta, kedvenc munkatársad vállát, a jó munkáért köszönetképpen megveregetni!

Jordániai utazásunk	Nagyapó	2004.06.20. 04:41
Nyaralásunk rövid előzménye és hosszabb leírása, összefoglalom a ránk zúduló élményeket melyben nem kíméltük magunkat. Tovább…