Rodosz |
|
2011.07.04. 16:31 |
Mint a parlamenti képviselők én is kivettem az évi rendes szabadságomat, melyet még nem csökkentett pártunk és kormányunk, majd jövőre. Igaz nem kaptam költségtérítést hiába vagyok, állami alkalmazott nekem valamiért nem jár.
Úgy döntöttünk a párommal mármint Ő elmondta az elképzelését én meg bölcsen nem vitatkoztam vele, az idén visszük az egy szem leány unokánkat.
Mivel az ókor hét csodájából már láttuk a Gizai piramisokat, Artemisz templomát melyből már csak egy oszlop látható annak a tetején gólya fészkel mivel az oszlop lába mocsárban áll, most megtekintjük a Rodoszi kolosszus helyét, mivel magát a Héliosz szobor a kezében világító fáklyával az újkorban még senki sem látta. Képzeletbeli helyét most két oszlop jelzi egyiken hím másikon nőstény szarvas látható melyek egyben a város jelképe is. Magában a városban nem sok a nagy figyelmet lekötő látványosság található olyan, mint a többi görög város, üzletsorok, éttermek van viszont egy tengeri akváriuma mely látvány szempontjából elhanyagolható, mivel három-négy bágyadt, depressziós halon kívül nem sok érdekesség található benne, persze a halak a magányuk és a bezártságuk miatt depressziósak.
A szállodánk Afandou Beach névre hallgatott. A Kartago Tours utazási iroda ajánlata szerint a tengerparttól 350 m a várostól 1 km-re található. Szerintem a földmérő geodétának elromolhatott a számlálója, mivel a város lefelé éhesen (ilyenkor mindég jobban siet a vándor) kb. 40 perc volt, azért tudom, mert mi is felmentünk a városba körülnézni oda felé a helyi turista csalogatóval majd egy óra alatt értünk be a végállomásra, ahol megtekintettük azt a két utcát, amelyiken megtalálható volt az összes látnivaló. A tengerpart még a helyi kisvasútnak álcázott valaminek is jó negyed órába tellett mire a szállodához fellihegte magát. Maga a szálloda csendes helyen nagy kerttel, pálmafákkal, banán és mangófával beültetve, saját medencével, bárral, napágyakkal felszerelve állt a rendelkezésünkre. Volt olyan útitársunk, aki a megérkezés napjától az indulás napjáig nem hagyta el a szállodát. Mi is csak egyszer voltunk lent a tengerparton mivel a leány unokánk kényes ízlésének nem felelt meg a tenger, több nyomós ok miatt nem látogattuk meg többször, sós volt a vize, hideg, nagyon hullámzott, köves, 3 méter után már nyakig ér, a szél állandóan kavarta a homokot, a jelentéktelenebbeket már fel sem sorolom. Egy nap elmentünk a közeli Szimi szigetre, az első kikötés látnivalója egy nagyon szép ortodox templom, amit a hívők takarítanak, mivel az a hiedelem járja, hogy aki visz egy cirokseprőt azzal takarít a kolostor területén kisöpri a betegséget a házából, nagyon sok seprős idős göröghölgyet láttunk kiszállni a hajóból.
A kellő körültekintés után tovább hajóztunk Szimi városba az itteni szivacs és fűszer nevezetességek megtekintése után egy étterem meglátogatása volt a fő attrakció egy sertés flekkent kértem, amit roston sütöttek, meg nos, szerintem nem sertésből kanyarították ki a bordaszeletet megmértem 30 cm. Hosszú és 20 cm széles volt a tányér majdnem kicsinek bizonyult, bőven adtak hozzá sült krumplit, rizst, az egész 8 € - ba került. A sziget másik nevezetessége csak egy utcája van az öbölkörül, a házakhoz lépcsőkön lehet feljutni még a hegy tetején lévőhöz is. Ezért ritkán építkeznek, mert az építőanyagot kézben kell fel vinni, mivel ilyen egyszerű az építkezés ezért 300000 € ba kerül egy ház az ár nem elírás.
Az időjárásra nem lehetett panaszunk reggel 23 fok meleg, délben 30 fok, de nem éreztük a forróságot mivel állandóan kb. 30 km./ órás szélfújt, igaz a szálloda kertjében a sok növényzet jórészt felfogta, de azért a törölközőket nem lehetett lesúlyozás nélkül ott hagyni.
Az útitársak közül többen tartottak telefon kapcsolatot az itthoniakkal, első napokban kajánul mosolyogtak az otthon maradottakon a zordidőjárás miatt, de az indulás előtti napon már nem voltak olyan vidámak maradtak volna még, de Andrea az idegenvezetőnk elvette a kedvüket a maradástól megemlítve milyen sokba kerülne egyénileg haza repülni. Így aztán haza jöttünk megfagyni.
Jövőre az északi sarkkörön túli tájra megyünk, hogy öröm legyen haza jönni a + 10 fokos meleg nyárba.
|
Zakyntos |
|
2010.07.04. 10:29 |
Zakyntos!
A nyaralásról csak annyit Isteni volt. Igaz kissé el voltunk szontyolodva, amikor kb. 2 óra buszozás után még nem voltunk a szállodánkban. Olyan szűk hegyi utakon mentünk, hogy két autó nem fért el egymás mellet, némelyik kanyart csak többszöri tolatással tudta bevenni a sofőr. Úristen hova megyünk aztán a megérkezés mindenkit örömmel töltött el. Persze erre csak másnap került sor mert este 9 óra után vacsora elhelyezkedés a szobákban, ki ért rá a sötétben körülnézni. Másnap kiderült a szálloda egy csendes öbölben található homokos tenderpart olyan lassan mélyülő part, hogy kb. 500 m-re a parttól még vállig ér a víz. Olyanoknak, mint a párom (aki bokáig érő vízbe is képes belefulladni és ilyenek többen voltak) csodálatos volt. Maga a környezet is szép volt a szálloda előtt a tenger mögötte hegyek, Kb. 30 szoba teljesen családi vállalkozás Mama a vezér egyéniség a szája egésznap be nem állt, hol a személyzettel, néha a férjével időnként a fiával veszekedett valamiért ékesen pörgő görög nyelven, de legtöbbször a vendégekkel beszélgetett egy elég furcsa angol nyelvjárásban. A főváros mármint Zakyntos és a szálloda között nyolcszor jártuk meg azt a borzalmas utat, az útszéli olaj és narancsfák ismerősként bólogattak felénk, ennek az oka minden program a fővárosból indult. Mi át mentünk Olimpiába, részt vettünk egy városnéző programon melyet grátisz adott a Kártágó iroda mivel márciusban befizettük az utat, és a gyereknek legyen egy kis tengeri élménye elmentünk egy hajókirándulásra. A kirándulások között Olimpia volt a legkimagaslóbb. A városnézésről nem lehet sokat mesélni a buszról leszállva egy templom megtekintése kívül-belül, aztán fél óra gyaloglás mely a tengerparti éttermek melletti járdán volt, itt nem győztünk elhárítani az útonállók becsalogató invitálásait. Majd egy téren megszemléltük egy másik templom külsejét, itt bejelentette a kedves idegenvezető 3 óra múlva ott a padoknál találkozunk. Mindenki arra megy, amerre akar, csak időbe legyenek itt mert a busz indul. A hajókirándulás természetesen Zakyntosból indult ez a sziget keleti oldala a főattrakció, helyiek szerint a világ legszebb öblének kikiáltott valami megtekintése, ahol még egy csempészhajó roncsait is megtekinthetjük. Az egészhez ismerni kellet volna a sziget földrajzi fekvését, időjárását, és széljárását. Persze a szigetnek nincs akkora jelentősége, hogy mind ezeket iskolai földrajz órán belénk plántálják, ezért amikor szembejövő hajókon furcsa kinézetű embereket láttunk nem értettük a miértjét. Ugyebár Zakyntos a sziget szélcsendes keleti oldalán van, az öböl pedig a sziget szél korbácsolta nyugati oldalán található. Aztán már kissé gyanúsnak tűnt, amikor a hajó személyzete nejlon zacskókat és valamilyen pirulát osztogatott teljesen ingyen. Ami eddig ismeretlen jócselekedetnek számított nálam a görögöktől, (az én tapasztalatom szerint, ha egy kő nem úgy fekszik, mint a körülötte lévők akkor azt bekerítik, legendát találnak ki hozzá és jó pénzért mutogatják) nos, a jó cselekedett titkára rögtön rájöttünk amint a hajó a sziget nyugati oldala felé fordult. Olyan 2m hullámok elkezdték dobálni a hajót melynek eredményeként a legtöbb útitársnál kiderült, hogy búvár reggelit ettek, amely lement körülnézet aztán visszajött. Mivel nagyon erősen hullámzott ezért a hajó nem tudott kikötni így elmaradt a kalózhajó körbejárása, csak messziről tudtuk megtekinteni. A hozzáfűzött legenda így sem maradhatott el. Visszafelé meg álltunk egy barlang sornál akinek a hullámok után még volt lelkiereje az kiúszhatott a barlanghoz megtekinteni a kékségét, Még egyszer megálltunk egy másik barlangnál ahol tojás alakú kövek találhatók, szóltak, hogy 2 db.-nál többet ne hozzanak el nos az utasok némelyike nem tudott betelni a kövek birtoklásába, majdnem bele fulladt a vízbe annyit hozott magával. Olimpia! Persze ide magyar csoport nem indul az érdeklődés hiánya miatt. Választhatunk, nyelvet ahhoz a csoporthoz tesznek, amelyik szimpatikusabb mi az angol csoporthoz ragaszkodtunk. Nem a kormányok közötti torzsalkodás miatt nem választottuk a szlovákot, még ha, szomszédok is kevésbé tudunk szlovákul mint angolul. Az unokám jóval sportosabb volt, mint én. Ő végigfutotta az ókori futópályát a teljesítményében nem tudtunk megegyezni szerintem óránként hatvan percet szerinte évenként 12 hónapot teljesített. Az idősebb jogán én győztem. Megtekintettük az Olimpiai lánggyújtó helyét, persze most nem olyan színpompás, mint négy évenként. Hazafelé nekünk óriási kompnak látszó hajót úgy megdobálta a tenger, hogy megint volt, aki búvár ebédet evet. A méretéről csak annyit 60 db. Személyautó, 10 db. Autóbusz, és 5 db. nyerges vontatót hajóztak be és még maradt üres terület.
A nyaralásunkat ne szívfájdalommal hagyjuk ott utolsó délután jött egy borzalmas hideg front majd megfagytunk a déli 33 C. fokról este lehűlt 26 C fokra szinte elviselhetetlennek éreztük.
Ennyit a rövidke nyaralásunkról. Magam részéről csak ajánlani tudom a szállodát megéri az a kis fáradság mely a buszozással járt. A szálloda neve Konstantin Beach Hotel Alykes nevű település végében.
|
Cipruson nyaraltunk. |
|
2009.06.22. 17:36 |
Kedves Barátaim!
Úgy gondoltuk a szokásos évi csavargásunkat Ciprus sziget meglátogatásával folytatjuk. Tudatosan választottuk a szigetet, hiszen tudvalévő a szerelem szigete névvel is illetik, mivel jövőre lesz az 50. házassági évfordulónk haderősödjön a mi szerelmünk is.
Párgondolat Ciprusról. Miután Afrodité kiszállt a tengerből (melyről sziklaszirt tanúskodik), és felment a helyi Olimposz hegyre (természetes, hogy mindegyik görög istennek kijár egy ilyen hegycsúcs), a sziget a turizmusból él. Jöttek ide görögök, rómaiak, ókeresztények, bizánciak, keresztes lovagok, frankok, velenceiek, törökök, britek.
És nem kéthetes társasutazáson vettek részt ezért mindegyik letette a maga névjegyét a sziget történelmének, a városok, művészetek, kialakításában. Bárhol járunk, szinte biztos, hogy a múlt egy darabját látjuk. Antik településeket, városállamok maradványait, római villák mozaikjait, bizánci templomokat, keresztes lovagok várait csodálhatjuk meg.
Mivel mindent nem tudnánk felkeresni, megnézni ezért rábíztuk magunkat a helyi turistairodára. Az első meglepetés az idegenvezetés volt, a helyi idegenvezetőnk tősgyökeres magyar hölgy húszon valahány éve él Cipruson. Nem csak a lexikális tudása, de kedvessége is hatalmas. A reábízott zöldfülű kalandozókat szárnya alá veszi, mint kotlós a kiscsibéit nehogy eltévelyedjünk a nagy idegenforgalmi tumultusban, közben mesél, bővíti tudásunkat a sziget nevezetességeiről, történelméről ókortól napjainkig.
Az első utunk végcélja Pafosz városa. Közben megtekintjük Limaszolt, ahol megnéztük a belvárost az egykori erőd falait, és természetesen az angol raktárházat, ami most bazárként működik, hogy ne veszítsen az eredeti jellegéből. A bazár után elmentünk egy borkombináltba a helyi finomságokat megkóstolni. Kurion romvárost ahol sétálunk egy régi gőzfürdőben, ma is működő színházba éppen egy Shakespeare darab díszletét állították fel, nyári játékok keretén belül. És jött a fő attrakció Afrodité sziklájának megtekintése, közben szív alakú kőkeresés nehogy szívtelenül menjünk haza. Pafosz városában a világörökség részeként nyilvántartott Dionyszosz, Theszeusz, Aenosz villákban a padlómozaikok megtekintése után, akinek volt még ereje körbejárhatta a festői kikötő erődjét és holtfáradtan lerogyva várta a busz meg jövetelét, azért, hogy a busz meg jöveteléig se unatkozzunk ellátogattunk Pál apostol oszlopához ahol a hit szerint meg korbácsolták, akiben még volt az erőnek némi szikrája az ókori rom területén működő Görög keleti kápolnában megtekinthetett egy ciprusi esküvőt.
Következő napon meglátogattuk a török lakta területet, a sziget északi részét. Itt bele lehetne menni a politikába miért, van kettéosztva ciprus, de ez legyen a politikusok dolga. Útlevél vízum határátlépés (ami hivatalosan nincs mivel senki nem ismerte el a Ciprusi Török Köztársaságot), ennek ellenére külföldi tulajdonú szállodák, kaszinók, bankok, működnek jó bevételt visznek a köztársaságnak. Persze ezt a görög oldalon lakók egy része kihasználja, átjárnak a kaszinóba, cigarettát, alkoholos italt visznek haza, mert a törökoldalon feleannyiba kerül. Ennyit a kettéosztottságról. Hogy visszatérjek a kirándulásunk céljához, a 750 m magasan fekvő Szent Hilarion várával kezdtük, itt volt lehetőség kipróbálni az állóképességünket mivel vagy 500 lépcső vezetett a vár legfelső tornyához, mi úgy a 100-150 lépcső után megálltunk a második stációnál, mivel ott található, ami a várban érdekes (nem az erőnk elfogyása miatt), ínén is szép kilátás nyílt a környékre. Persze az ifjabbak a beígért hideg sör ellenébe versengve mászták meg a csúcsot, hagytam had nyerjen az ifjúság.
Kyeriniába érve megtekintettük a szabálytalan alaprajzú várat melyet minden ide vetődőt náció a kikötő védelmére használt, ezért maradt meg teljes pompájában. Persze a vár történetében sok Mende-monda kering ezek leírása külön fejezetet érdemelne. Az épületben található annak az ókori roncs hajó maradványa melyet ezen a részen találtak és a régészek szaktudásának köszönhetően megtekinthető. Tovább utazva ellátogattunk a Bellapaiszi Apátságba, amely a szigetország legszebb gótikus emléke XIII. századból gyönyörű kilátással a Pentedaktilosz hegység ormaira, amely úgy néz ki, mint az ötujjú kéz.
Szerda: semmi említésre való nem történt mivel pihentünk, fürödtünk a tengerben, és a szálloda fürdőmedencéjében. Ha csak az nem, hogy a mamának kissé megéget a háta, mivel grillcsibét játszott a napon, ha lehetett volna, forgatatta volna magát, hogy minél egyenletesebben lebarnuljon.
Következő napon elautókáztunk Troodos hegységbe és Kykkos kolostorba. Persze útközben megálltunk egy hegyi kisfaluban Lánnyában, a faluban szinte csak idős emberek élnek, hogy ne maradjunk olaj nélkül bementünk egy régi olajütő műhelybe, elsétáltunk a falu orvosi rendelője mellet, hetente egyszer jön, az orvos szerinte mindenki túl fogja őt élni olyan jó egészségnek örvendnek a helybeliek. Körüljártuk a templomot be nem tudtunk menni, be volt zárva, mert a pap, aki ott misézik, másik faluból jön, mivel az ottani atya 90 éves korában elhunyt. A kb. 50 főt számláló falucskának két kocsmája van (mennyi legyen egy ekkora falunak) az 1.sz. kocsmában helyi mazsola borral és törkölypálinkával kínáltak, persze módjával, csak kóstolónak adták tessék, venni van palackozva.
Miután kellően felszerelkeztünk a helyi alkohol specialistákból, átnéztünk a szemben lakó nyugdíjas angol úr festményeit megcsodálni. Venni is lehetet a művekből, nem tudom volt-e üzletkötés. Ciprus lakosságának megoszlásáról tudni kell zömmel görög - török ciprióták, lakják, de nagyon sok (izraeli, libanoni, és egyéb közel keleti háború elöl menekült) arab, angol (főleg nyugdíjasok), orosz, és még kitudja milyen náció él a szigeten.
|
Harmadszor is Egyiptomban |
|
2008.06.30. 20:35 |
Ha igaz utoljára Egyiptomban
|
Mikulás |
|
2007.12.05. 13:41 |
Mindenkinek sok szép ajándékot a csizmába
|
Újra Egyiptomban |
|
2007.07.11. 16:12 |
Sharm el Seikh és szépsége.
|
újév |
|
2006.12.09. 17:51 |
Mindenkinek.
|
HÚSVÉT |
|
2006.12.06. 04:56 |
|
Hajdúszoboszló |
|
2006.08.24. 16:45 |
Adunk az egészségünknek
|
Olaszország |
|
2006.08.24. 16:43 |
Adtunk a futás örömének
|
Egyiptom. |
|
2006.06.23. 16:13 |
A kultúra bölcsője.
|
Nem csak Anyáknapjára |
|
2006.04.29. 07:15 |
|
Mallorca te édes |
|
2005.10.09. 14:19 |
Újabb adrenalin szint emelés
|
Hurrá nyarltunk |
|
2005.06.24. 08:10 |
Lerohantuk Törökországot
|
Minden nap |
|
2004.10.01. 16:14 |
Ne felejtsd el, legalább egyszer naponta, kedvenc munkatársad vállát, a jó munkáért köszönetképpen megveregetni!
|
Jordániai utazásunk |
Nagyapó |
2004.06.20. 04:41 |
Nyaralásunk rövid előzménye és hosszabb leírása, összefoglalom a ránk zúduló élményeket melyben nem kíméltük magunkat.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
E-mail címem: 
Tovább…
