Egyiptomi utazásunk rövid története.

Elérkezett a várva várt nap, amikor az évi rendes szabadságom terhére elutazunk a Fáraók földjére a kedves Kartágo turista iroda jóvoltából. Azért, hogy idén se maradjunk meglepetés nélkül, már most jelezték a vissza jövetel időpontja megváltozott ó nem sokkal csak két órával később, indul a gép vissza, mint az előzetes értesítés szerint. Nem 06. 21. 02:30, hanem 04:30-kor. Ez a csekélység azt jelenti utazási nyelven, hogy 06. 20. 12:00 kor el kell hagyni a szállodát, és az indulásig ülsz a csomagjaidon, vagy megbízol a szálloda fedhetetlen alkalmazottjaiban, ott hagyod a csomagokat és elmész 12 óra hosszat bármivel múlatni az idődet. Mivel mi az unokával utazunk ezért a harmadik megoldást, választottuk, befizettünk még egy napot ezért kapunk vacsorát, reggelit mármint hideg csomagot, és igénybe vehetjük a szobánkat egészen a busz indulásáig. Egyébként felhagytunk a régi szokásunkkal, és teljes ellátást fizetünk, nehogy a gyerek a megszokott tápláló iskolai ebéd elmaradását hiányolja. Ez a fent említett utazási nyelven (ami egy igen furcsa nyelvezet) úgy értendő, hogy az első nap vacsorától az utolsó nap ebédig teljesen ellátnak. Mint mondám úgy értendő, de a valóságban első nap, 21:30 kor indul a repülő, ha nem késik, az érkezés másnap 03:30 tehát a vacsora elmarad, hiszen a repülőtársaság jóvoltából kapunk a gépen egy kis étvágygerjesztő falatkát érjük be azzal, és ne akarjunk tele hassal lefeküdni, mivel az egészségtelen. A légitársaság jóvoltából meglátogattuk Sharm el Seikh-et mivel itt kiszálltak az ide utazók és felvettük a haza utazókat, aztán már semmi meglepetés irány Hurghada. A kis kitérő következtében 5:30 körül értünk a szállodánkba, mivel a reggeli 7:00 kezdődik, úgy határoztunk nem érdemes lefeküdni. Az első pozitív (több sem volt ott létünk alatt) meglepetés a szállodai szoba elfoglalásakor ért bennünket. A beígért 2 ágy + 1 pótággyal szemben egy három szobás szobánként 2 ágy lakosztályt kaptunk, ekkora luxusra azért nem számítottunk. Itthon úgy tájékoztattak, a reggeli és a vacsora ebben a szállodában lesz az ebédet a mellettünk lévő 4 csillagos hotel étterme szolgáltat. A szálloda részéről ez volt a további pozitívum minden étkezés, valamint a reggel 10 órától 17 óráig a strandi büfét is a 4 csillagos szállodában vehettük igénybe, ugyan volt megkülönböztető jelzésünk, miszerint mi nem náluk vagyunk elszállásolva, de a személyzet ilyen apróságra nem figyelt oda. Akinek volt kellő befogadó kepesége a pálinkák, bor, sör, üdítőitalok, kávé, sütemények sokasága, meleg ételek változatosságágában dúskálhatott. Volt, aki ezt rendesen kihasználta, mint pl. az, unokám képes volt 10 órától 13 óráig enni utána felmentünk az étterembe, ebédelni ott dupláját bekebelezte, tudni kell róla, hogy 165 cm magas 48 kg mind ennek ellenére 2 kilót fogyott, irigylésre méltó. A tengerben nem fürödtünk, mivel az tele volt medúzával és a környékről oda fújt műanyag zacskókkal, a szállodának két nagy medencéjét használtuk fürdésre. Az időjárásról csak annyit a szél állandóan fújt kb. 50-60 km sebességgel, még jó is volt, hiszen csökkentette a hőség érzetett, mivel az előzetesen beígért 34-35 C^o  helyett 40-45 C^o meleget kaptunk

Szerda az oda érkezésünk napja pihenőnap. Csütörtökön irány Kairó éjjel 1 órakor indulás a buszokat konvojba rendezték, elöl, középen, hátul morcona, állig felfegyverzett harcosokkal megrakott járművek kíséretében 7: 30 percet utaztunk. Kairó, Egyiptom fővárosa és egyúttal Afrika legnagyobb városa. A Nílus mentén fekszik ott, ahol a folyó sok mellékágra válik szét, melyek a Földközi-tengerbe torkollanak. Kairó lüktető amellett, hogy élethű metropolisz egyben az ezer éves arab kultúra hagyományinak letéteményese is. Az égbe szökő modern felhőkarcolók tövébe meg nem álló kereskedők árulják színes portékáikat. Az első látni való az Egyiptomi Múzeum, 2 órát kaptunk, hogy megtekintsük, persze előbb át kellet menni minden fajta biztonsági kapukon. Nehogy valakinek olyan ötlete támadjon, hogy saját fényképet, videót készítsen ezért mindjárt a kapunál, elvették a gépeket, aki igényt tart valamilyen emlékre az vegye meg bent a szuvenír üzletben potom 10 dollárért, persze ez csak a kezdő ár. Maga a kiállítás lenyűgöző, persze, ha egy napig barangolnánk benne, akkor sem tudnánk mindet megnézni. A szokásos turistalátogatás, könyök behajlik, láb magasra, emel, a hajunk, lobogjon, jobbra ez, balra amaz nincs időnk őgyelegni, hiszen ott még a többi látni való. Következő állomás a papirusz feldolgozó. Ebből rengeteg van Kairóban, de mi oda megyünk, ahol a legtöbbet fizetnek a helyi utazási irodának. Bemutató a gyártás folyamatáról itt még lehet fotózni, beljebb már nem, tessék megvenni, nem fényképen hazavinni. Ebéd egy luxus hajón, amit kb. 20 C ^o – ra hűtöttek a kinti 42 C ^o -ról, nem értettük miért fagyasztanak, csak amikor jöttek a csoportok egymás után és mi még ott semmit tettünk eset le a tantusz így lehet minden sérelem nélkül kitessékelni az embereket. Ezután már tényleg a piramisok megtekintése következet. Kairó bizonnyal okkal leglátogatottabb nevezetessége a közeli Gíza. Itt található a világ hét csodájának egyike, a gigászi méretű és rejtélyes piramisok - a Kheopsz, Chefren és Mükerin piramis. Közülük a legnagyobb a több mint 140 méter magas Kheopsz piramis. Ennek az építménynek különlegessége, hogy alaprajza pontosan a négy égtáj felé mutat. A piramisok belseje is látogatható persze külön belépőért. Az idő rövidsége valamint az állandó hadakozás a mozgó árusokkal elvette az időnket ezért csak egy piramis belsejét néztük meg. A magasztos csodálatot tönkre tette az árusok molesztálása, ha valaki elkövette azt a könnyelműséget, hogy kezébe vette a portékát és megnézte, azt már nem lehetett vissza adni, akkor már csak fizetni kellet. A legarcátlanabbjai a gyanútlan turistának a kezébe nyomták azzal a mondattal, miszerint grátisz szuvenír aztán már csak fizetni lehetett. Ezután meglátogattuk az örök ifjú szfinxszet itt, elmondták, hogy az orrát és a szakállát valamikor az angol felfedezők törték le és most a Britis Múzeumban van kiállítva, ebből is látszik, hogy nem csak az időjárás, de a modernkor embere is hozzájárult az évezredes csodák pusztulásához.  Persze itt is megküzdöttünk az árusok hadával. Ezzel vége tért a kairói látogatásunknak irány Hurghada. Visszafelé nem rendeztek konvojba minden busz maga szakállára indult visszafelé. A hét és félórás utat öt óra alatt tettük meg nagyobb életveszélynek voltunk kitéve, mint ha Bagdadban lennénk ott csak időnként, robbantanak, de itt életveszélyes előzések közben teljesen lesötétítve 120-130 km sebességgel rohantunk a biztos katasztrófa felé, megúsztuk. Megkérdeztük, miért kellet ámokfutni a válasz nagyon egyszerű, a lesötétítés azért kellet, mert így teherautónak látszottunk az őrült sebesség meg a cikk-cakkozás előnye nehezebb kilőni, mint a simán közlekedő járművet. Egész megnyugodtunk.

Visszatértünk Hurghdába. Hurghada a Vörös-tenger partján fekszik mintegy 500 km-re Kairótól. A Vörös-tenger az Indiai-óceán beltengere, nevét egy különleges, a tenger alját vörösre festő tengeri moszat előfordulásának köszönheti. Hurghada egész évben különlegesen jó feltételeket biztosít a fürdéshez. A tenger vizének hőmérséklete ritkán csökken 22 C °alá. Hurghadánál a kristálytiszta tengert finom homokkal borított hosszú strandok szegélyezik. Sok helyen nyúlnak a tengerbe korallzátonyok, melyek víz alatti szépsége elkápráztatja a búvárkodás szerelmeseit. Azok számára, akik ennek a sportnak nem hódolnak, tengeralattjárók és üvegfenekű hajók engednek bepillantást a víz alatti világba. A Vörös-tenger híres szép korallzátonyairól, és a korallokat benépesítő színes víz alatti világáról. Nos mi ebből nem láttunk semmit, mivel elkövettük azt a balga dolgot, hogy nem az üvegfenekű hajóra fizettünk be, hanem a Némó tengeralattjáróra, ami viszont nem vitt oda, ahol azt a sok csodát látni. Valamilyen mesterséges építmény van a víz alatt, amit még nem vett birtokba a tenger élővilága, azt jártuk körbe. A következő felejthető programunk egy sivatagi szafarin való részvétel. Egy beduin falu bemutatása volt, a fő attrakció, tevegelés, sivatagi motorozás, és a falu életének megtekintésén kívül, kaptunk egy ebédet és vacsorát, melyet a város valamelyik szállodájából hoztak, helyi specialitás a kávé volt melyet ott helyben főztek az ottani körülmények között, a kövek között parázslott valamilyen éghető anyag, ne firtassuk a tüzelőanyag milyenségét sok teve kószált arra a gyerekek, pedig szedték az emésztés végtermékét. A szállodába visszatérve eszembe jutott bármerre jártunk a nagyvilágban mindég megmutatták az adott város központját, bazársorát, itt gondosan elkerülték. Utolsó napon tettünk egy sétát a város központjában, ekkor értettem meg a nagy titkolódzás miértjét. Olyan koszt piszkot, bűzt eddig csak Amman óvárosában a bazársoron tapasztaltunk. A hentes üzlet előtt a tűző napon kiakasztva fél marhák lógtak körülöttük a járművek, verik fel a pórt, ontják a füstöt, kint az utcán darabolják a húst. Nálunk az ANTSZ nem az üzletet, de az egész várost bezáratná. 

A hazautazással már nem volt gond, fáradtan megérkeztünk a budapesti hőségbe, magas páratartalom miatt elviselhetetlenebbnek éreztük, mint az Egyiptomit. Elhatároztuk befejeztük az Iszlám országok megtekintését Tunézia, Jordánia, Törökország, és Egyiptom után valamilyen szolidabb üdülőhelyet keresünk, ahol tényleg pihenhetünk.