Az idén esedékes kalandozásunk fő iránya Törökország volt. Úgy gondoltuk valamit törlesztünk a 150 éves török megszállásból. Ezért befizettünk egy 11 napos igazi valóság show-ra, az RTL Club hasonló műsora meg sem közelíti, hogy valóság hűbb legyen velünk utazott a fentebb említett TV egyik prominens személye. Mindjárt Ferihegyen elkezdődött a későbbi izgalmakhoz való szoktatás. Beszállókártyán a 19. kapu, szerepelt 6⁵⁰ beszállással és 7²⁰  indulással, 7 órakor még a Párizsi gép utasai várakoztak a kapu előtt. 7¹⁰ bemondják, a Bodrumba induló gép utasai menjenek a 14. kapuhoz, futás megkeresni a beszálló kaput természetesen az a földszinten van mi meg az emeleten vártunk, mert a 19. kapu ott van. A kapunál megnyugvással vettük tudomásul, hogy a gép 20 perccel később indul, amiből 40 perc lett. Meg nyitották a kaput elindultunk. A gépre érve a kedves légi kísérő hölgyek el csacsogták a jegyen lévő számozás erre a gépre nem érvényes mindenki oda ül ahova neki tetszik. És kezdődött a vita, akik az első busszal érkeztek minden ablak melletti helyet elfoglaltak a többinek, ami maradt oda kellet ülni. A kapitány ügyességének, vagy az utasok lelkesedésének, de lehet, hogy nem pontos a menetidő kiszámítás, behoztuk a késést. A repülőtéren gyanúsan semmi említésre méltó nem történt. Irány a szálloda, nos itt kaptuk a következő adrenalin szintet meg emelő feladatot. A szobákat majd valamikor elfoglalhatjuk, ez lehet 2 óra, de lehet több is. A csomagok lehordásában nagy ügybuzgalommal némi baksis reményében segédkezet a személyzet, másnap a felcipeléskor egyet sem láttunk közülük. A megértés véget el kell mondani a szálloda egy hegyoldalba épült, recepció a hegy tetején a szobák lent a völgyben szintkülönbség 50 méter a lépcsők száma meg számlálhatatlan. Csak úgy mellékesen, ha a magyar hegymászók itt készülnének fel a Mont Everes meg hódítására mindég sikerrel járnának.

-Második nap reggel 5 órakor indulás irány Isztambul. Reggeli hideg csomag (mennyisége a szomszéd 5 éves kisfiának is kevés lenne, pedig a mamája állandóan panaszkodik, hogy a gyerek alig eszik valamit azért olyan vékonyka). Induláskor csatlakozott hozzánk a török idegenvezető, nyakán egy csicsás kendővel. Gondoltam divatol a lelkem, de kiderült a hangját elvesztette valahol egy másik csoport kalauzolásakor, még most sem találta meg. Ehhez képest egésznap beszélt, csak az Ő hangjával volt tele a busz, a magyar vezető alig szólalt meg, mint később kiderült nem igen tudott az útról mit mondani, a törökét meg nem fordította. Az út semmit mondó, de 900 km hosszú, ez volt a kiéheztetés napja mivel ebéd,½ 4 órakor volt Bursában ahol megtekintettük a zöld mecsetet. Isztambulba 21 óra körül érkeztünk itt már nem történt említésre méltó dolog mivel a török gyerek telefonált, hogy a szálloda alkalmazottja legyen kint a fő utcán és kalauzoljon el a szállásig, nehogy eltévedjünk.

-Harmadik nap egész napos isztambuli kirándulás gyalog, busszal, hajóval. Napközben meg engedtük a svéd hercegnőnek, hogy több alkalommal megtekintse a csoportunkat, nagy megtiszteltetésnek vette, mi pedig kiemeltük, ezzel is szeretnénk erősíteni a hagyományos Svéd - Magyar barátságot. A nap fénypontja, megtekintettük a nagy betűs Bazárt. Nem részletezem, azt meg kell nézni, és nem vásárolni. Mi elkövettük azt a hibát, hogy vásároltunk. A végén nem tudtam eldönteni az eladónak azért könnyes a szeme mert siratja azt a 20 lírát amit lealkudtam, vagy az Allah hoz küldött hála könnyek gördülnek le az arcán, hogy aznap még küldjön legalább 20 ilyen vevőt. Nem hiába volt Hermész a tolvajok és a kereskedők istene egyszerre.

- Negyedik nap Ankara Kappadókia az út kb. 800 km ebéd Ankarában megnéztük a törökök atyja mauzóleumát, melyet jóval halála után építet az utókór.

- Ötödik nap egésznap Kappadókia és környéke megtekintése. Itt meg csodálhattuk a természet építő és romboló erejét, valamint az emberi leleményességet, ahogyan lakásokat faragtak a sziklákba. Ugyan a programban szerepelt a földalatti város megtekintése, helyette Onix feldolgozó, és cserepes műhely megtekintése lett beiktatva. A vállalkozó szellemű egyén kipróbálhatta a fazekas mesterség csínját-bínját. Nők legnagyobb örömére egy félre nem érthető darab sikeredet hamutartó helyett, de az ügyes kezű helyi fazekas mester cizellálása után csak elkészült a remekbe szabott hamutartó. Este fakultatív török estre mehetünk, a csoport egyöntetűen a fakultatív lefekvést, választotta.

- Hatodik nap irány Konya a táncoló dervisek szent városa, rengeteg ember dervis egy sem. Este Pamukkale azaz pamut vár. Az út csekély 500 km.

- Hetedik nap meg néztük a csodálatos kalcium képződményt, melyet a természet alkotott az ember meg elpusztít. Több ezer éves görög majd római fürdőváros a város földrengés és egyéb okok miatt romokban, de a hőforrások, alkotta képződmények eddig meg maradtak, de nem biztos, hogy meg is maradnak. A völgyben épült szállodák annyi vizet használnak, hogy kezd ki apadin a hegy tetején fakadó víz, ma már csak időszakosan tudnak a hegy egy-egy részére engedni valamennyi vizet, legalább a látszat meglegyen, hogy milyen lehetet valamikor a terület. Irány Ephesos az ókor egyik legjelentősebb városának megtekintése. Még romjában is lenyűgöző város itt már akkor meg oldották a tilalmi zóna kérdését nem vacakoltak a kijelölésével, hogy hová, és mitől milyen távolságra lehet kijelölni. Itt egyszerűen a könyvtárral szemben építették fel. A fennkölt szellemi fáradságot az út másikoldalán a testi örömökkel frissítették fel. Meg tekintettük Artemis templomát mely a világ hét csodájának egyike, csoda, hogy még áll a vizenyős területen az, az egy oszlop mely tetején gólya fészkel, igaz itt kapható a csodálatos Artemis szobor melynek 32 keble van. Ha jól tudom mindenhol a tűz isten nőjének tisztelték, csak itt volt a termékenység szimbóluma, melyet így ábrázolnak. Ezután már nem sok esemény még 300 km, kb. 2 órával Bodrumba érkezésünk előtt élénk telefon forgalom az idegen vezetők és a helyi utazási iroda, budapesti iroda és még kitudja mi között. Mint kiderült nincs hely, ahol állomra hajthatnánk fejünket, 10 perccel a városba érkezésük kor is, kétséges volt, hogy hol lesz a szállásunk. A helyzetet még bonyolította az is, hogy a TV prominens képviselője 4 csillagos szállodára fizetet be, előbb neki kerestek egy szállodát, majd az egész társaságot felvitték a hegytetőn lévő első napi hotelba az három csillagos, de a színvonala egy csillagosnak fele meg. A buszon egyezkedés mikorra jöjjön értünk másnap a szállító jármű, amellyel elmegyünk a végleges szálláshelyre. Mi a délutáni időpontot javasoltuk tanulva ez első napiakból, az idegen vezető nem tanult, Ő 11³⁰  -ra küldte az autóbuszt, mint kiderült a félelmünk nem volt alaptalan újból 2 órát várakoztunk a szobákra, csak, azért mert az iroda nem értesítette a szállodát, hogy 12 órára 10 szobát készítsenek elő.

Ez után már nem kaptunk több túlélési kiképzést. 3 napot pihenhettünk. Kinek menyire futotta erejéből elmehetet Kos szigetére, Rodoszra, vagy a helyi látnivalókat nézte meg. Mi első nap fakultatíve a szálloda fürdőmedencéjével ismerkedtünk. A német és angol nők vetkőző jelenetét megtekintve. Többen féltették az ötven éven felüli hölgyek egészségét mondván a tűző nap, árt a keblüknek, csupán az egészségük érdekébe vegyék vissza a melltartójukat. Érdekes módón a 20 évkörüli hölgyek egészségével senki nem törődött. Másnap kettesben a mamával megmásztuk a helyi várat, megtekintettük közelről a tenget még a lábunkat is, belemártottuk. A bazársoron meghallgattuk az eladók szíves invitálását, melyet, ha nem szólaltunk meg, akkor szinte a világ összes nyelvén elmondtak, hiába a török tanulékony. A szállodában mi voltunk az első magyar csoport, de már a felszolgáló fiuk ízlelgették a magyar nyelvet.

A haza indulással már nem volt semmi gond a repülőgép időben jött, a jegyeken lévő számok egyeztek az üléseken, elhelyezet számokkal, időben megérkeztünk, tehát minden nagyon gyanús volt.

Összességében nagyon szép volt, csak nagyon fárasztó.

 Fényképek a fényképalbumban találhatók